Magyarország, 2005. június 6-7.

"A maga leplezetlenségében mutatkozott be a "betartás demokráciája" hétfőn és kedden a parlamenti államfőválasztáson. Amire ugyanis a történelemkönyvek néhány évtized múlva már csak úgy fognak emlékezni, hogy Sólyom László, az ellenzék jelöltje győzött a harmadik Magyar Köztársaság negyedik köztársaságielnök-választásán, az a valóságban egy olyan "ki jár túl a másik eszén" taktikai társasjáték eredménye volt, amelyben a lényegét illetően nem az dől el demokratikusan, hogy mi történjen, hanem az, hogy mi ne történjen.

A még a parlament sokat látott falai között is eseményszámba menő intrikák, árulások, gyanúsítások, rágalmazások, nemtelen eszközökkel folyó nyomásgyakorlások közepette lezajlott újkori királydrámában a pártok nemcsak egymást és saját jelöltjeiket alázták meg, de még a jelenlegi államfőt is sikerült méltatlan helyzetbe hozniuk. A csatározásokat amúgv tisztes távolból szemlélő Mádl Ferenc kedden délben majd félórás zavarodott téblábolásra kényszerült a parlament üres üléstermében, mert a szavazás második fordulójának eredményhirdetésére folyamatos csengetéssel sem lehetett becsalogatni az újabb taktikai húzásaikról egyezkedő honatyákat. Miközben persze maguk a képviselők is komoly terhelési próbának voltak alávetve a hétfő délután kezdődött s három fordulóban lebonyolított szavazási procedúra 24 órája alatt. Nyilván ez a feszültség is közrejátszott abban, hogy Dávid Ibolya, az MDF elnöke kedden reggel nemes egyszerűséggel összeesett az ülésteremben. Mások viszont leplezetlen élvezettel lubickoltak a meglepő fordulatokban gazdag eseményekben. "Végre érzem, hogy politizálunk" - ilyen és ehhez hasonló véleményeket a parlamenti patkó mindkét oldalát övező folyosón hallani lehetett, miközben valaki finom jelzésként Orwell 1984 című művének egy példányát jól látható helyen "felejtette" a parlament ellenzék felőli folyosórésze egyik ablakpárkányán. A politikai praktikák lényegében teljes arzenálját felvonultató küzdelem aligha vett volna a koalíció vereségével felérő fordulatot, ha a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ nem tartja magát ahhoz a választások előtti elhatározásához, hogy ha az MSZP Szili Katalint jelöli, nem vesz részt a szavazáson." HVG, 2005. június 11.

A HVG ideidézett sorai mindent elmondanak. Még inkább reprezentatív a címlap képe, amely bohócsipkát tett a parlament épületének hajdan még vörös csillagot is látott - tetejére.  Annak idején, amikor országunkban kitört a nagy demokrácia, az SZDSZ által kiírt "4 IGEN"-es népszavazásán egyik kitétel volt: "Akarja-e ön, hogy a nép közvetlenül válassza a Köztársasági Elnököt?"

 Ez a népszavazás az igenek győzelmével zárult, de a politikai erők elszabotálták maradéktalan végrehajtását. Így - nincs közvetlenül választott, a néphatalmat közvetlenül is megtestesítő képviselő a hatalmi ágak között... Igaz, amúgy sem sokat nyert volna népünk a - francia vagy amerikai - nép által közvetlenül választott - nagyhatalmú, és ténylegesen is hatalomgyakorló elnökökhöz képest, mint amilyen Chirac illetve Bush - mindössze reprezentatív szerepet játszó magyar Elnökkel. Mindenesetre - kedves gesztus lehetett volna a mindenkori hatalomgyakorlók részéről a nép számára, ha már - említett országokhoz képest - a nép politikai szerepe Magyarországon igencsak degradált!

A magyar választásokra manapság a nép mindössze 20-25 %-a megy el - érezve azok tét nélküliségét. 20-25 % - a vezető pártocskák lelkes szekértáboraként - szavaz a parlamenti tagok egy részére. Valóban csak egy részére, mert a többi ugyanis úgynevezett "listán" jut be a T. házba, tovább igazságtalanítva a magyar hatalomgyakorlási (bitorlási) rendszert.

A nép most méltósággal, és ünnepi hangulatban, ünneplő ruhát felvéve szavazott volna, és nem hányingerrel figyelte volna messziről a parlament csörgősipkás acsarkodó urainak ízléstelen marakodását, amint égnek és égetnek bennünket ország és világ előtt.